A munkamánia alatt a túlzott munka iránti kontrollálhatatlan vágyat értjük.
Munkamánia fogalma
A munkamánia erős hasonlatosságot mutat a függőségekkel, sokszor hasonlítják az alkoholizmushoz.
A munkamániás személyek akár egészségük romlásáig és még azután is képesek dolgozni,
a túlzott munka veszélyezteti ezen felül a személyes boldogságukat, a kapcsolataikat és a társadalomhoz való alkalmazkodásukat.
Egész életüket a munka és a különböző feladatok, illetve azokon való rágódás uralják, kikapcsolódásra képtelenné válnak. Ha valaki vagy valami akadályozza őket a munkájuk elvégzésében, akkor frusztráltak, feszültek, akár agresszívak is lehetnek. Kényszeressé válhatnak, cselekedeteik felett pedig teljesen elveszíthetik a kontrollt.
A munkamánia következménye lehet:
- megnövekedett stressz és szorongásszint;
- alvászavar, akár inszomnia;
- depresszió;
- emlékezeti és koncentrációs problémák;
- különböző addikciók (dohányzás, alkohol, tudatmódosítószer) kialakulása;
- fáradtság;
- fejfájás;
- nyugtalanság;
- szív- és érrendszeri megbetegedések.
A munkamánia stádiumai
A munkamániának három stádiumát tudjuk megkülönböztetni.
- Korai stádium: Ekkor a személy elkezd egyre több feladatot magára vállalni, felhalmozni. Ezek mellett nem marad ideje szociális kapcsolataira, kikapcsolódásra, kezdi elhanyagolni családját és a barátait. Magánéletében is csak a legfontosabb, kötelesség jellegű feladatokra koncentrál.
- Középső stádium: Szociális és családi kapcsolatai egyre inkább romlanak, ígéreteit nem tartja be. A kimerülés a munkahelyén is megmutatkozik, ugyanis feladatainak megoldása pontatlanná válik, memóriaproblémák léphetnek fel.
- Utolsó stádium: Ebben a stádiumban már testi tünetek is felléphetnek, különböző szív- és érrendszeri problémák jelenhetnek meg. Feladatai elvégzésére képtelenné válhat.
Felhasznált szakirodalom
- Borbély T. Ö. & Pecze M. (2006). A munkafüggőség (workaholism) szakirodalmi áttekintése. Addiktológia, 5(4), 359-381.
- Oates, W. (1971). Confessions of a workaholic: The facts about work addiction. New York: World Publishing.
Cikkek a témában
A természetkapcsolat hiánya – a XXI. század csendes válsága
Van egy érzés, ami szinte mindannyiunkban ott lapul: az, hogy egyre kevesebb valódi kapcsolatunk marad a természettel. Sokunknál mindegy, hogy megyünk, ülünk vagy állunk – a nyakunk görnyedten hajol a kijelző fölé, mintha egy láthatatlan súly húzná lefelé, és ha egy pillanatra nincs kéznél a telefon, ott motoszkál bennünk egy nyugtalanság, aminek igazán a nevét sem tudjuk. Elhaladunk egy fa mellett, egy egész délután csorog el mellettünk, és csak a kijelző fénye ér el hozzánk. A természetkapcsolati séta erre a csendes eltávolodásra kínál választ – nem gyógymódként, hanem visszatérésként ahhoz, amihez a testünk valójában tartozik. Tóbiás-Mohácsi Rebeka, pedagógus és állatasszisztált foglalkozásvezető írása.
