Tóbiás-Mohácsi Rebeka

Este, amikor már mindketten ágyban vagytok, és két telefon kék fénye derengeni kezd a plafonon, előfordul, hogy a hátára nézel, és hirtelen eldönteni sem tudod, mi tart mellette: a szerelem, a megszokás, a közös hitel vagy az a régi félelem, hogy egyedül maradsz. Gyermekként a szőke herceget vártuk fehér lovon, és a mese mindig a lakodalommal ért véget, éppen ott, ahol a hétköznapok kezdődnének, a reggeli horkolással és a harmadszor is előkerülő vitával. Ugyanazzal a szóval nevezzük meg a gyomorszorító vágyat, a csendes összetartozást és azt a kapcsolatot is, amelyből már évek óta legszívesebben kilépnénk, holott a szerelemnek legalább nyolc egészen különböző formája van. Ez a cikk segíthet felismerni, a szerelem melyik formája él most a legerősebben köztetek, vagy melyiket élted meg eddig a kapcsolataidban, és hol kezdődik a mesén túl az igaz szerelem. Tóbiás-Mohácsi Rebeka, pedagógus és állatasszisztált foglalkozásvezető írása.

Van egy érzés, ami szinte mindannyiunkban ott lapul: az, hogy egyre kevesebb valódi kapcsolatunk marad a természettel. Sokunknál mindegy, hogy megyünk, ülünk vagy állunk – a nyakunk görnyedten hajol a kijelző fölé, mintha egy láthatatlan súly húzná lefelé, és ha egy pillanatra nincs kéznél a telefon, ott motoszkál bennünk egy nyugtalanság, aminek igazán a nevét sem tudjuk. Elhaladunk egy fa mellett, egy egész délután csorog el mellettünk, és csak a kijelző fénye ér el hozzánk. A természetkapcsolati séta erre a csendes eltávolodásra kínál választ – nem gyógymódként, hanem visszatérésként ahhoz, amihez a testünk valójában tartozik. Tóbiás-Mohácsi Rebeka, pedagógus és állatasszisztált foglalkozásvezető írása.

Mikor álltál meg utoljára egyetlen percre, csak azért, hogy megnézd, hol tartasz? Szeptember végén a természet évente egyszer pontosan ezt teszi: megáll, és egyensúlyba kerül. Az őszi napéjegyenlőség napján a nappal és az éjszaka csaknem ugyanolyan hosszú – aztán a sötétség fokozatosan átveszi a vezetést. Az őseink ezt az időszakot megjelölték, számvetést tartottak, és tudták, mikor kell behajtani a nyájat. Mi többnyire átszaladunk rajta, és csak novemberben vesszük észre, hogy közben elfogyott az erőnk. Ebben a cikkben körüljárjuk, mit üzen az őszi napéjegyenlőség a testednek és a lelkednek, és négy gyakorlatot is találsz, amivel ráhangolódhatsz erre a fordulópontra. Tóbiás-Mohácsi Rebeka pedagógus, állatasszisztált foglalkozásvezető írása.

Reggel van, és a cipő ott marad az ajtóban. „Nem megyek iskolába” – ez a mondat sokféle otthonban elhangzik. Sokféle gyerekkorban elhangzott már egyszer, réges-régen, talán a tiédben is. Mögötte sokféle érzés lapulhat: bizonytalanság, kimerültség, egy meg nem osztott nehézség. Ez a cikk arról szól, honnan érkezhet ez a mondat. Megmutatjuk, hogyan segíthetsz – szülőként … Olvass tovább

Volt már olyan napod, hogy semmi konkrét nem történt, mégis kimerülten értél haza? Ismerős az az érzés, amikor a tested régóta készenlétben van, de már nem is emlékszel, mire vár? Vagy hogy a stressz, a szorongás és a kimerültség egyszerre van jelen, és egyik sem enged fel igazán? Ez a cikk arról szól, hogyan billen ki az egyensúlyunk, és hogyan segít a természet stresszoldó hatása visszatalálni hozzá – tudományos háttérrel és konkrét gyakorlatokkal. Tóbiás-Mohácsi Rebeka, pedagógus és állatasszisztált foglalkozásvezető írása.

Van egy érzés, amit talán te is ismersz: kiviszed a gyereket a szabadba, aztán egy pillanatra csak megállsz, és valami megváltozik benned. A vállad elenged egy kicsit, a légzeted mélyül, és hirtelen nem tudod pontosan, ki töltődik fel jobban – a gyerek, vagy te. Ez az érzés nem véletlen. A természetben töltött idő valami olyat…

Van az a pillanat, amikor a gyermek kibillen – és bennünk is megmozdul valami. A mellkasban felbukkanó szorítás, az összerándulás, egy halvány emlék. A légzés ilyenkor az egyik legősibb kapaszkodónk: akkor is ott van, amikor nehéz visszatalálni a középponthoz. Ez a cikk megmutatja, hogyan lehetnek a légzőgyakorlatok gyerekeknek – és nekünk, felnőtteknek is – olyan…

Gyerekkorom óta járom az erdőt, de csak felnőttként értettem meg, mit jelent az erdőfürdő: a természethez való kapcsolódás számomra egy olyan szemlélet, amely segíti a lelassulást, és teret ad a biztonságból születő belső rendeződésnek. Ez a cikk az erdőfürdőről szól – arról, mi történik ilyenkor a testünkben, az idegrendszerünkben –, és arról, hogyan találhatunk vissza … Olvass tovább

Előfordul, hogy a gyermeked csak odasétál hozzád, és halkan ennyit kér: „Anya, maradj itt egy kicsit.” Nincs nagy jelenet, nincs sírás, csak egy apró jel, amiből érzed, hogy ma valami nehezebb volt neki a szokásosnál. Talán bizonytalanabb a hangja, talán jobban keresi a közelséget. Te pedig ott állsz, és azon gondolkodsz: „Pedig látszólag minden rendben volt… … Olvass tovább

A kreativitás olyannyira fontos, akár a műveltség, ezért is kellene az oktatás során nagy hangsúlyt kapnia. Nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok számára is nagyon sok előnnyel jár, ha kibontakoztatják a bennük rejlő alkotóerőt. De vajon miért hasznos a kreativitás a pedagógusnak és a gyermekeknek egyaránt? Hogyan fejleszthető, és hogyan csempészhetjük be a kreativitást az iskolába? Cikkünkben többek között … Olvass tovább