Céltudatos élet – hogyan találhatod meg a saját irányodat?

Lehet, hogy sok mindent elértél, mégis hiányzik valami abból, ahogyan élsz. Vagy régóta érzed, min szeretnél változtatni, csak nem látod, hogyan kezdhetnél hozzá. Ebben a cikkben arra hívlak, hogy együtt nézzünk rá, mit jelent neked a céltudatos élet, és merre szeretnél továbbindulni. Olvasás közben néhányszor megállunk: a saját válaszaid segíthetnek felismerni, mi fontos most neked, és mi lehet a következő lépésed. Dr. Gerhát Réka IFS-szemléletű pszichológus, mindfulness-tanár, integratív terapeutajelölt írása.

„Majd ha ezen túl leszek, több időm lesz arra, ami igazán fontos.” Ismerős ez az elképzelés? Most még befejezed ezt a munkát, átvészeled ezt a sűrű időszakot, aztán végre fellélegezhetsz. Közben egy újabb baráti találkozóra mondasz nemet, és este már ahhoz sincs kedved, amit egyébként szeretsz. Aztán a következő heti naptár is megtelik.

Lehet, hogy szereted, amit csinálsz. Büszke vagy arra, amit felépítettél, és sok mindenért hálás is vagy. Mégis hiányoznak a barátaid, az elmélyült beszélgetések vagy az a könnyedség, amellyel régebben bele tudtál feledkezni valamibe. Ezt néha magunknak is nehéz bevallani. Különösen akkor, ha kívülről minden rendben lévőnek látszik.

Egy kedves kliensem azzal keresett meg, hogy vállalkozóként elért mindent, amit szeretett volna. Magas jövedelemre tett szert, elismerték, mások szemében fantasztikus életet élt. Közben kiüresedett a házassága, betegeskedett, és végül már azt sem élvezte, amit csinált.

Egy ilyen felismerés fájhat. Hiszen sokat tettünk azért, hogy elérjük azt, ahol tartunk. De abból, hogy valami hiányzik, még nem következik, hogy az eddigi életünket elrontottuk. Lehet, hogy most értjük meg pontosabban, mire van szükségünk. Vagy időközben mi magunk változtunk, és ami korábban elég volt, ma már kevés.

Ezért amikor a céltudatos életről gondolkodom, azt is szeretném megkérdezni: milyen neked élni azt az életet, amelyért ennyit teszel?

Ha van kedved, olvass egy kicsit lassabban, és vegyél elő egy tollat meg a naplódat vagy egy lapot. A cikk néhány pontján megállunk egy kiemelt kérdésnél. Írd le, ami először eszedbe jut; egyetlen szóval is elkezdheted.

Az egymásnak ellentmondó válaszok is maradhatnak – ahogy haladunk, lehet, hogy más oldaláról is meglátsz valamit. Annyit írj, amennyi most jólesik, később pedig nyugodtan kiegészítheted.

Mi minden mozgatja a céljainkat?

Tegyük fel, hogy szívesen belevágnál egy új képzésbe. Olvasod a tematikát, és már elképzeled, mennyi mindent tudnál kezdeni azzal, amit megtanulsz. Közben, amikor a jelentkezésre gondolsz, összeszorul a gyomrod. Mi lesz, ha nem bírod a munka mellett? Aztán meglátod, hogy mások már elvégezték, és hirtelen úgy érzed: ezt neked is muszáj.

Ugyanabban a döntésben lehet jelen öröm, kíváncsiság, félelem és bizonyítási vágy.

Attól, hogy fontos az elismerés, még valóban érdekelhet, amit tanulni szeretnél. És attól, hogy félsz, még lehet jó döntés belevágni.

Az IFS, vagyis a Belső Családrendszer ezeket a belső viszonyokat az énrészeink kapcsolatán keresztül segít megérteni. Lehet egy lelkes részünk, amelyik már indulna, miközben egy másik a túlterhelődéstől tart. Egy hajtó, tervező részünk pedig talán attól próbál megóvni, hogy lemaradjunk vagy kevésnek bizonyuljunk. Az IFS-t megalkotó Richard C. Schwartz nyomán a részek szándékát alapvetően segítőnek tekintjük, még ha az eszközeik olykor sokba is kerülnek nekünk.

A kitartásod és a szervezőkészséged értékes képesség. Az IFS szemléletében a tervező és a teljesítményre törekvő részeink (Vezető részek) akkor is fontos társaink maradhatnak, amikor már kevésbé hajtja őket a félelem. Megfigyelheted, mi történik benned, amikor egy napra félreteszed a feladatokat. Meg tudsz pihenni? Vagy máris megjelenik a gondolat, hogy mások most is haladnak, te pedig csak vesztegeted az idődet?

Ha ismerős ez a sürgetés, érdemes kíváncsian megnézni, nálad mi áll mögötte. Lehet ez valódi anyagi aggodalom, régi rossz tapasztalat vagy egyszerűen az, hogy nagyon fontos neked, amit csinálsz.

Önmagunkra figyelve dönteni

Amikor belül többfelé húz valami, könnyű türelmetlenné válni önmagunkkal. Miért nem tudok már dönteni? Miért akarok valamit egyik nap, és miért hátrálnék ki belőle másnap?

Ilyenkor segíthet, ha külön figyelmet kap bennünk az, ami vágyik a változásra, és az is, ami óvatos.

A képzés példájánál maradva: lehet, hogy a tanulni vágyó részednek nagyon hiányzik a szellemi pezsgés. Az aggódó részed viszont pontosan emlékszik arra, milyen volt legutóbb munka mellett vizsgázni. Ha mindkettőt meghallod, felmerülhet egy harmadik lehetőség is: először egy rövidebb kurzust próbálsz ki, vagy előbb megbeszéled otthon, hogyan tudnátok felszabadítani hozzá egy-egy estét.

Az is felmerülhet, hogy egyelőre egyik képzésre sem jelentkezel, mert előbb átgondolnád, merre vinnéd tovább a szakmai életedet, és hogyan szeretnél élni mellette. A szellemi pezsgést talán más módon is megtalálhatod. Később akár éppen ehhez a képzéshez is visszatérhetsz – addigra jobban érted, miért fontos neked.

Selfnek – magyarul Valódi Énnek – nevezzük azt a kíváncsi, együttérző belső jelenlétet, amelyből kapcsolatba léphetünk a részeinkkel. A hétköznapokban ez úgy is megmutatkozhat, hogy komolyan vesszük a félelmünket, és közben képesek maradunk mérlegelni, hogyan tovább.

Akkor is dönthetünk a változtatás mellett, ha a félelmünk érthető. A bizonytalanság velünk jöhet az első napra. Máskor pedig épp az a felelős döntés, hogy várunk, utánajárunk valaminek, vagy segítséget kérünk. A belső figyelem akkor válik igazán hasznossá, amikor a következő lépésünkben is megjelenik az, amit megértettünk magunkból.

Minek szeretnél helyet adni az életedben?

A személyes értékekről könnyű szép mondatokat írni, azonban sokkal többet árulhat el róluk egy konkrét emlék. Talán volt egy délután, amikor végre ráértél figyelmesen meghallgatni valakit, és utána még sokáig jó érzéssel gondoltál a beszélgetésre. Vagy eszedbe jut egy munka, amelybe örömmel tettél energiát akkor is, amikor éppen nehéz volt.

Mi volt fontos neked ezekben a helyzetekben? A közelség? Az alkotás öröme? Az, hogy egy kicsit a saját tempódban lehettél? Innen elindulva könnyebb megérteni, hogyan szeretnél élni, és ehhez milyen céloknak van értelmük. Ha például hiányoznak a barátaid, ebből megszülethet a szándék, hogy rendszeresebben találkozz velük.

Ha szívesen tágítanád a perspektívát, hogy jobban meglásd, mi fontos számodra valójában, kipróbálhatsz egy gondolatkísérletet, amelyet Stephen R. Covey egyik gyakorlata nyomán írtam át.

Jó, ha a válaszaidat önmagad felé fordított kedvességgel és türelemmel olvasod. A „fontos nekem a gondoskodás” könnyen átalakulhat azzá az elvárássá, hogy mindig mindenkinek rendelkezésére kell állnod. Pedig a gondoskodás értékéből nem következik, hogy minden kérést el kell vállalnod. Egy kapcsolatban az is belefér, hogy elmondd: elfáradtál, és most neked lenne szükséged támogatásra.

Az értékeink iránytűként segíthetnek, amikor két fontos dolog között kell választanunk.

Ha több időt adsz a tanulásnak, lehet, hogy egy ideig kevesebbet tudsz találkozni a barátaiddal. Ezt meg lehet beszélni velük. A döntés így már arról is szól, hogyan vigyázol arra, ami átmenetileg kevesebb figyelmet kap.

Nézzük meg, hogyan férhetne el a hétköznapjaidban az, ami fontossá vált, és milyen élethelyzetbe érkezne ez a változás.

A szerepeid mellett te magad is számítasz

Sokunknak könnyebb felsorolni, kinek miért felelünk, mint válaszolni arra, mire vágyunk. Társként, barátként, szülőként vagy a munkánkban tudjuk, mi a dolgunk. A saját örömünk, pihenésünk viszont könnyen a lista végére kerül: majd ha minden mással végeztünk.

Annak is helye van az életedben, amit egyszerűen szeretsz csinálni. Egy szabad délután értékéhez nem szükséges, hogy közben fejlődj valamiben.

A szerepeid azt mutatják meg, milyen feladatokat töltesz be, a részeid pedig azt, milyen belső állapotból teszed. Ugyanabban a szülői szerepben aktív lehet egy türelmes, egy aggódó vagy egy bizonyítani akaró részed is. Ezért annak is érdemes figyelmet adnod, hogyan vagy jelen egy-egy szerepedben.

És persze az is számít, milyen körülmények között próbálsz helytállni. Egy beteg hozzátartozó ápolása mellett egészen mást jelent szabad időt találni, mint akkor, amikor több segítséged van. Ha a megélhetésed bizonytalan, a biztonság kérdése nagyon is valós. Ken Wilber integrál szemlélete a belső tapasztalatainkkal együtt nézi a testünket, a kapcsolatainkat, a közösségi elvárásokat és a tágabb társadalmi feltételeket.

A tervezésbe így a segítségkérés és az egyeztetés is beletartozik. Van, amikor a következő lépés egy beszélgetés arról, hogyan oszlanak meg otthon a feladatok.

Ha még nem tudod, mi a célod

Jó érzés lehet, amikor kirajzolódik előttünk egy irány. De vannak időszakok, amikor a „mi a célod?” kérdésre csak annyit tudunk mondani: most még nem tudom. Egy veszteség, egy betegség vagy egy nagy változás után idő kellhet ahhoz, hogy egyáltalán újra vágyaink legyenek. Ilyenkor az is sokat jelenthet, ha tudjuk, mi segít át a következő napon. Ha ez az állapot hosszabb ideje tart, és a mindennapjaidat is megnehezíti, jó, ha szakemberrel is beszélsz róla.

Viktor Frankl szemléletében az értelem az adott ember és a konkrét élethelyzet összefüggésében fedezhető fel. Rátalálhatunk egy kapcsolatban, egy vállalt feladatban, vagy abban, ahogyan egy megváltoztathatatlan helyzethez viszonyulunk.

Ebből számomra az is következik, hogy egy egész életre szóló küldetés megfogalmazása nélkül is tehetünk valamit, aminek ma jelentősége van.

A spirituális tapasztalataink tovább tágíthatják ezt a kérdést. Egy erdei séta, az ima vagy a meditáció során átélhetjük, hogy hozzátartozunk valami nálunk nagyobbhoz. Egy időre háttérbe húzódhat az állandó méricskélés: hol tartok, mire jutottam, elég vagyok-e. Van, aki ezt az Istennel való kapcsolatként éli meg, más a természethez vagy az élet egészéhez tartozásként.

Egy ilyen élmény sokat jelenthet, miközben otthon ugyanúgy várhat ránk egy nehéz beszélgetés. Az integrál megközelítés különbséget tesz a spirituális felismerés, a pszichológiai fejlődés és a mindennapi megvalósítás között. Lehet mély kapcsolódásélményünk úgy is, hogy egy régi félelmünkkel még dolgunk van. A haragunkra vagy a szomorúságunkra akkor is figyelhetünk, ha közben bízunk az életben.

Azt is megfigyelheted, hogyan jelenik meg a hétköznapjaidban az, amit ezekben a pillanatokban megértesz. Változik-e például valami abban, ahogyan a szeretteidre figyelsz, vagy ahogyan a saját határaidról beszélsz? A felismerésből így lassan megélhető változás lehet.

Most olvasd vissza a saját mondataidat

Tedd magad elé, amit eddig leírtál, és olvasd végig egymás után a válaszaidat. Melyiknél időznél el egy kicsit? Van köztük valami, ami többször is visszatér, vagy amit most másként értesz, mint amikor leírtad? Jelöld meg azt a mondatot, amelyik a leginkább megszólít.

Talán egymás mellett látod azt, amire vágysz, és azt is, amit közben féltesz. A válaszaid között ott lehet az a segítség vagy változás is, amelyre szükséged lenne ahhoz, hogy elindulhass. Ha több irány rajzolódott ki, válassz ki egyet, amellyel tovább szeretnél foglalkozni.

A válaszaidból így összeállhat egy rövid személyes irányterv. Például:

• Ennek szeretnék helyet adni: hogy a párommal újra igazán figyeljünk egymásra, ne csak a napi teendőket beszéljük meg.
• A következő lépésem és az időpontja: vasárnap este megkérdezem, neki mi hiányzik, és kiválasztunk egy estét a jövő hétre.
• Közben erre figyelek: ne a nap végére tegyük, amikor már mindketten kimerültek vagyunk. Ha pedig felerősödik bennem a szemrehányó hang, tartok egy tudatos szünetet, hogy megfigyeljem, mi aktiválta.
• Ekkor térek vissza megnézni, hogyan alakult: két hét múlva megbeszéljük, milyen volt.

Menet közben kiderülhet, hogy a vágyad ugyanaz maradt, csak más módon tudod megvalósítani, mint először gondoltad.

Most nézz vissza a cikk eleji mondatra:

„Majd ha ezen túl leszek, több időm lesz arra, ami igazán fontos.”

Mellé odakerülhet egy saját mondatod arról, minek szeretnél helyet adni a következő időszakban.

Ha van kedved, írj nekem néhány sort a hello@gerhatreka.hu címre arról, mit adott neked ez a közös gondolkodás. Melyik kérdésnél álltál meg hosszabban? Volt valami, ami meglepett, amikor visszaolvastad a válaszaidat?

Arról is írhatsz, ha valamiben még bizonytalan maradtál. Minden levelet elolvasok, de egyéni válaszra nem mindig van lehetőségem. Kíváncsi vagyok, mi az, amit magaddal viszel ebből az önmunkából.