A természetkapcsolat hiánya – a XXI. század csendes válsága
Van egy érzés, ami szinte mindannyiunkban ott lapul: az, hogy egyre kevesebb valódi kapcsolatunk marad a természettel. Sokunknál mindegy, hogy megyünk, ülünk vagy állunk – a nyakunk görnyedten hajol a kijelző fölé, mintha egy láthatatlan súly húzná lefelé, és ha egy pillanatra nincs kéznél a telefon, ott motoszkál bennünk egy nyugtalanság, aminek igazán a nevét sem tudjuk. Elhaladunk egy fa mellett, egy egész délután csorog el mellettünk, és csak a kijelző fénye ér el hozzánk. A természetkapcsolati séta erre a csendes eltávolodásra kínál választ – nem gyógymódként, hanem visszatérésként ahhoz, amihez a testünk valójában tartozik. Tóbiás-Mohácsi Rebeka, pedagógus és állatasszisztált foglalkozásvezető írása.
